Dialogikus interkulturális kompetencia: mi ez, és miért van rá szükség?
Ki vagyok én, ki vagy te?
Az ilyen kérdésekből kiindulva sokkal többet fedezhetsz fel, mint gondolnád. Adj időt magadnak az egység feldolgozásához, amely új látószögeket kínál a kiteljesítő pedagógia szempontjából rendkívül releváns kérdések vizsgálatához.
bemelegítés
Mindketten fogjatok egy darab papírt.
Letelt az 5 perc?
Kész?
Amikor elkészültetek, osszátok meg egymással, hogy mit írtatok az első és mit a második lapra, és beszéljétek meg: Mit mondanak a válaszaitok az identitásotokról? Mi jellemzi azt?
Egy papírra írjátok össze mindkettőtök válaszait.
Tanulj!
Az identitás többoldalú és dinamikus.
Többoldalú, mivel nem egyfélék vagyunk: nem csupán egy nem, egy szakma, egy szerepkör, egy (nem)hívő, szülő/gyerek, jóbarát, türelmes/türelmetlen valaki, konkrét fizikai jellemzőkkel rendelkező valaki… ezek mind egyszerre vagyunk.
Dinamikus, mivel folyamatosan változik, még ha napról napra nem is észleljük, inkább évről évre vagy évtizedről évtizedre.
Hogyan zajlik ez? Gondolj önmagadra. Hogyan váltál a mai önmagaddá?
Beszéljetek erről a pajtiddall, és írjátok le a legfontosabb gondolataitokat.
Merülj el! 1
Az identitás dialogikus, a minket körülvevő környezettel érintkezve alakítjuk ki. Buber szavai szerint: én nem csak abban az értelemben vagyok önmagam, hogy különbözöm tőled, de miattad is, én Én-Te vagyok. Valóban nemcsak azért vagyunk azok, akik vagyunk, mert egyedinek születtünk, de a külvilággal, különösen más emberekkel zajló összes érintkezés miatt is. Egyes dolgok jobban formáltak, mint mások (gondoljunk a pandémiára), voltak olyan emberek, akik másoknál nagyobb benyomást gyakoroltak ránk (pl. szülők, tanárok, stb.).
Ki lettél volna, ha másik családba születsz, másik iskolába jársz, mások a tanáraid, máshol nőttél volna fel? Nem muszáj erre válaszolni, viszont gondold végig a pajtiddal: ez mind mit jelent nekünk, mint tanároknak/pedagógusoknak?
Írjátok le a gondolataitokat.
Merülj el! 2
A „kultúra” szóval írjuk le, mi befolyásolja
- azt, ahogyan a körülöttem lévő világot látom, ahogyan dekódolom
- hogyan viszonyulok hozzá, hogyan kódolom az üzeneteimet
A kultúra kognitív (ismereti) szinten, viselkedési szinten (hogyan csináljuk a dolgokat) és érzelmi szinten (mit érzünk) hat ránk.
Most nézd át a saját magadról készített jegyzeteidet.
Kitől, mikor, hogyan tanultad meg, amiket megtanultál, hogy a különböző összefüggésekben és helyzetekben hogyan viselkedj a céljaid elérése érdekében, és hogyan értelmezd és értékeld, ami történik?
Rajzold le magad, és írj le magad köré legalább 7 olyan összefüggést, amelyben kulturális ismereteket szívtál magadba (pl. baráti kör, család, zeneiskola, sportegyesület stb.), ami eszedbe jut.
Amikor elkészültél, rajzold le az egyik fiatalt, akivel dolgozol, válassz olyasvalakit, akit általában egy kategória szemüvegén át észlelsz (pl. nemzetiség): Milyen összefüggések, azaz kultúrák befolyásolják az ő létét és fejlődését?
Mutasd meg a „műved” a pajtidnak, és beszéljétek meg, mik lehetnek a kulturális identitás téves felfogásának negatív következményei. Azaz: hogyan hat rám, és ezért a gyerekre, amikor figyelmen kívül hagyom pluralisztikus és dinamikus identitását, és számos jellemzőjük és kulturális hovatartozásuk közül csak egy vetületében figyelem?
Merülj el! 3
A nem, a bevándorló háttér, a fogyatékok, a társadalmi-gazdasági helyzet, a vallás – ezek mind olyan kategóriák, amelyek gyakran befolyásolják a másokról alkotott percepciónkat.
Ez pedig hatással van arra, hogyan viselkedünk másokkal, ami akár önmagát beteljesítő jóslattá is alakulhat.
A bevándorló hátterű tanulókkal folytatott interakciókban a prekoncepciók gyakran a következő három szinten jelennek meg:
- kognitív: pl. olyan kompetenciákat várunk el, amivel nem rendelkeznek (biztosan tudsz spanyolul, hiszen anyukád kubai); megtagadjuk episztemikus jogkörüket (te másik országban születtél, úgyhogy biztosan nem vagy jártas a mi városunk történelmében)
- viselkedési: pl. nyelvismeretük alábecsülése, más képességeik alábecsülése, paternalizmus (helyettük beszélünk)
- affektív szint: pl. odatartozásuk tagadása (mi-ki alapon beszélünk, idegenként beszélünk róluk); identitásválság: a természetes plurális identitást a külvilág problémának kezeli; diszkriminációs tapasztalatok
Gondolj olyan helyzetekre, amelyekben prekoncepciók befolyásolták a viselkedésedet vagy ezt figyelted meg másokon.
Válassz 1-3 konkrét példát, írd le ezeket és töltsd fel, ha szeretnéd, hogy más pedagógusok is elgondolkodjanak az általuk tanúsított, általuk nem észlelt viselkedésről.
Használd a tudást! 1
Szeretnél segíteni a csoportodnak, hogy láthassák: mindannyian osztoznak bizonyos hasonlóságokon és különbségeken, az egymáson szokásos módon észlelt kategóriákon, pl. nem, nemzetiség, vallás stb. túlmenően?
Készíts elő kérdéseket, pl. „Szeretsz minecraftozni”, „Van kistestvéred”, „Tavasszal vagy nyáron születtél”, „Szereted a tésztát” stb., és kérd meg őket, hogy helyezkedjenek el a teremben. Ragasztószalaggal húzhatsz egy vonalat a földre a bináris válaszok szétválasztására, vagy a két pólus közötti skála kialakításához, ami mentén a gyerekek elhelyezkedhetnek.
Az azonos választ adók beszélgethetnek egymás között, vagy koordinálhatsz a teljes csoportra kiterjedő eszmecserét. Ne felejts el a végén egy együttgondolkodási részt beépíteni. Mit figyelt meg a csoport?
Az interkulturális párbeszéd középpontjában az identitás dekonstruálása áll. Ez annak megértését jelenti, hogy minden emberi lény az egyediségétől, számos kulturális hovatartozásától, tapasztalataitól, valamint az adott helyzettől függően cselekvő lény, nem pedig egy kategória!
Reflektálj!
Amikor ismét találkozol a fiatalokkal, bizonyosan tudatosabban fogsz szemlélni másokat és tudatosabban fogsz a gyerekekkel foglalkozni. Ez a tudatosság idővel fokozódhat.
Mit nem akarsz elfelejteni? Mit üzennél önmagadnak?
Írd le. Tedd borítékba az üzenetet. Zárd le a borítékot és add oda a pajtidnak.
Döntsétek el, mikor akarjátok kicserélni egymással a leveleket.